66-Tortenet

A 66. sz. Papp Váry Elemérné Leánycserkészcsapat Története

Sydneyben a leánycserkész munka 1959-ben kezdődött.

Nagytiszteletű Bernhardt Béla, evangélikus lelkész, a Sydney-i fiúcsapat parancsnoka, felkérte az akkor Bonegilla-i menekült táborból Sydney-be települő Dr Bod Péterné, Lola nénit hogy az

alakuló leánycserkész raj vezetését átvegye. Lola néni komoly cserkészmúltra tekintett vissza, az 1933-as IV. Világjamboreen is részvett Gödöllőn.

Megindult tehát az év végén a Leánycserkész munka 6 leánnyal, akik elvállalták az első vezetői feladatokat azzal a céllal, hogy rajtuk kívül mások is élvezhessék azt a nagyszerű játékot, amit CSERKÉSZETNEK nevezünk. Akik a cserkésznevelés kincseit másokkal is meg akarták

osztani, a következők voltak:- Ábrám Borbála, Bod Katalin, Bod Zsuzsanna, Bodoky Erika, Günther Kinga és Haris Jolán. 1960 januárjában a Douglas Park-i évi nagytábor befejeztével ez a hat leány sikeresen elvégezte az őrsvezetői kiképzést. Megindult a munka teljes gőzzel és fiatalos erővel, szeretett Lola nénink hozzáértő vezetésével, és Bernhardt Béla nagytiszteletű úr, a fiú csapat parancsnoka és vezetői szakszerű irányításával. Önálló csapattá való alakulásig e hat leány, mint a 30. sz Körösi Csoma Sándor fiú csapat V. raja működtek. Cserkésztörténelmükben talán, egyedülálló eset, hogy egy fiúcsapat egyetlen leányőrsében mind a hatan őrsvezetők voltak!!!

Gyorsan múltak az évek, erőteljes toborzás és örvendetes létszámnövekedés eredménye lett az, hogy a fiúcsapat Szervező Testületének Intéző Bizottsága 1963 októberében a fiúcsapat VII. Raj-ából önálló cserkészcsapatot alakított, és folyamatba tette a csapatigazolási eljárást. Az alakuló leánycserkészcsapat ideiglenesen a “Tormay Cecil” nevet kapta dr. Bod Péterné Lola néni csapatparancsnokkal az élen. De mivel a néhány hónappal előttünk megalakult melbournei leány-cserkészcsapat kapta meg a “Tormay Cecil” csapatnevet, így a Magyar Cserkészszövetség amerikai központjának döntéséig csapatunkra egyszerűen, mint “Sydney-i Magyar Leány-cserkészcsapat”-ra hivatkoztunk. Végül is 1964 márciusában, az USA-ban székelő Magyar Cserkész Szövetség Intéző Bizottsága leigazolta a leányokat és a Hitvallás költője, Papp-Váry Elemérné nevével a 66. sz. Leánycserkészcsapat elindult büszke útján 40 évvel ezelőtt! Az ezt követő években a fiúcsapattal szorosan együttműködve erősödött a Lola néni vezette leánycsapat.

1965 decemberében ünnepélyes keretek között történt csapatunk zászlójának felszentelése. Szép hímzett csapatzászlónkat zászlóanyánk Csihar Mária néni készítette.

1966-ban megindult a kiscserkész munka, és ezzel csapatlétszámunk jelentősen növekedett. További lendületet adott a cserkészetnek a Flemingtonban felépült Cserkészotthon 1968-ban, melyet a Sydney-i cserkészet Fenntartó Testülete, a cserkész szülők és barátok nagy sokasága végzett. Az otthon mindkét csapat számára épült, a nagyterem tíz őrsi szobává alakítható a kihúzható és összehajtható falak segítségével.

A két csapat párhuzamos fejlődése testvéri vetélkedésre is alkalmat adott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a 60-as évek végén az Ausztrál Cserkész Szervezet által Canberrában

rendezett járőrversenyt a 66-osok versenyőrse nyerte meg, amit az ott lévő fiúk lógó orral vettek tudomásul.

Tíz év elteltével, 1975-ben, Lola nénitől a vezetés staféta botját leánya, Hevesi Nagy Tiborné, Bod Katalin cscst. vette át, és 20 évig tartotta magánál. Ezen három évtized alatt részvettünk minden évben az Australian Association of Scouts in Exile (AASE) cserkészszervezet tábor-ain, sport és szellemi versenyein, ahol mindig kitűnő eredményeket értünk el, egészen e szer-vezet megszűntéig.

20 év gyorsan lepergett és 1995-ben eljött az idő átadni a stafétabotot a fiatalabb nemzedéknek. Šablaturáné Nagy Marika cst., majd három évvel később Hevesi Nagyné, Boros Adrienn cst. vette át a stafétabotot.

1998-ban a fiúkkal közösen, nagy lelkesedéssel több szervezésbe kezdtünk. Csapat Újságot szerkesztettünk, mely évente többször ’szükség szerint és mindig időben’ jelenik meg a mai napig. Tábortűz körüli Mikulásvárásunk a mai napig sokak kedvence, ugyan szegény Mikulás gyakran panaszkodik, hogy miért rakunk tüzet a meleg decemberben. Megalakult a

SZÖCSKE (Színjátszó Önképző Cserkészek Köre) idősebb cserkészeinkből, kik manapság több szervezetben ápolják a magyarságtudat megmaradását ifjaink között. Kétszer rendeztünk Elsőbálozó bált nagy sikerrel és csapatunkból minden évben részvett valaki a magyarországi Teleki Pál Alapítvány ösztöndíján. Több tagunk önkéntesként is kivette részét a munkából a 2000-ben megrendezett Olimpián és Paralimpián. Nagy öröm és izgalom volt számunkra e nagy esemény megrendezése befogadó városunkban. Sokszor nemzeti színekkel kifestve, úgy magyar mint ausztrál, rekedten mentünk haza egy-egy esemény után és természetesen életreszóló emlékekkel is. Adrienn 6 évig állt a csapat élén, míg 2004 januárjában ismét Šablaturáné, Nagy Marika cst. vette át a csapatparancsnokságot.

1970 óta körülbelül 5 évenként cserkésztalálkozókat tartottunk, melyeken mindig szép számmal jelentek meg volt cserkészeink, cserkészbarátok, családjukkal együtt. 1985-ben, első alkalommal, a fiúcsapat csatlakozott hozzánk s ettől kezdve közös fiú-, és leánytalálkozókat tartottunk, mely megnövelte a létszámot.

A 40 év alatt csapatunk bejárta Ausztráliát, táboroztunk Adelaideben, Brisbaneban, Canberrában, Coomában, Melbourneben, Perthben, és többször Sydney környékén.

Idősebb leányaink végigkenuzták, a fiúcsapattal együtt háromszor is a Darling folyót, és szintén a fiúcsapattal együtt, kerékpártúrán körbekarikáztuk Tasmániát. Sok-sok élmény és emlék fűződik minden csapattáborhoz, Jamboreehoz és Jubileumi táborhoz, amin részvettünk. Kezdettől fogva minden évben részvettünk a Kerületi Regőstáborokon. Az évek során több cserkészünk részvett az Európa-i cserkész minibusz túrákon és a Svédországi tutajos mozgótáboron.

Több mint 40 évvel ezelőtt gyújtottunk meg egy kis gyertyalángot, és ha néha pislákol is, nem hagyjuk kialudni. Ameddig lesz szülő, aki kézen fogva elhozza gyermekét ebbe a cserkészcsaládba, ez az áldásos magyarságmentő cserkészmunka nem fog megszűnni. Reméljük még sok nemzedéken át fog lobogni ez a gyertyaláng, mert voltak és vannak dedikált vezetőink, akik ezt a lángot tovább viszik és nevelik ifjúságunkat a Dél Keresztje alatt az emberebb ember és magyarabb magyar cserkész eszme tanítása szerint.

2004 június 11

Jó munkát!

Hevesi Bod Katalin cscst.