30Tortenet

A 30. sz. Kőrösi Csoma Sándor cserkészcsapat története.

Csapatunk ŐSTÖRTÉNETE, - mondhatnánk a “születése” történt a II. Világháború után 1947. november 1.-én, a bajorországi Traunstein-ben. Itt alakult meg a Kőrösi Csoma Sándor cserkészcsapat az oda kikerült cserkészvezetőkből. Bernhardt Béla bá-t (Béla bá) 1950. márciusában kinevezték III. Kerület (akkor Ausztrália) vezetőtisztjévé és a csapat 3 éves működés után, 1950. július 15-ével beszüntette működését a II. Világháború okozta kivándorlások miatt.

Az Ausztráliába tartó “Blackforth” hajó fedélzetén Toppler György cst. (TGy) maga köré gyűjtötte a hajón ide utazó hat fiút, s már a hajón megkezdte velük a cserkészmunkát.

Mikor 1950. novemberében Béla bá Sydneybe érkezett, már volt magyar cserkésztevékenység országszerte: Scheyville-ben már jól működő csapat volt TGy vezetésével, működtek cserkészek a North Sydney-i plébánián Ámon Pál és Tuson Árpád vezetőkkel, Chullorá-ban Palkó Lajos tevékenykedett vezetőként, mindegyikük több segítséggel. Ezek jobbára ausztrál vonalon szerveződtek.

Magyar jellegű szervezkedés eredményeként 1951. január 6-án Szervező Testület jött létre, mely vállalta az 1947. novemberében Traunstein-ben alapított és 1950. júliusában beszüntetett 30-as csapat újjonani életrehívását, és a Béla bá neve alatt védett jellegű csapatnevünk újra életet kapott, Béla bával, mint tb. cspk. Ez azt jelenti, hogy a 30. sz. Kőrösi Csoma Sándor cscs. a Külföldi Magyar Cserkészszövetség egyik “legrégebben” alakult és még most is működő csapata. A Scheyville-i csapat 4. sz. Mátyás király cscs. nevet kapott, de 1951. végén beolvadt a 30-as csapatba.

A kezdeti szervezkedések, próbálkozások része, hogy barátságosan közeledtünk az ausztrál cserkészethez is. A „District of Sydney” ausztrál cserkészkörzetben „6th Sydney (Hungarian) Boy Scout Group”-ként szerepeltünk. Szerény keretek közt, de folyt tovább a szervezkedés. Az első néhány év munkája szaggatott volt, de több vezető csatlakozott a cserkészekhez. Felszerelés, egyenruha, összejöveteli helység hiánya, megélhetési problémák ellenére a létszám egyre növekedett a lelkes szülök, Szervező Testület és a magyar társadalom támogatásával.

Időrend:

1951-ben Kordovits Vilmos egy rövid időre átveszi a parancsnokságot, majd 1951/1952–ben Dr. Oláh Ákos majd 1952-1956-ig Grósz Ferenc van az élen.

Nt. Bernhardt Béla evangélikus lelkész cscst. Sydneybe telepedése (1955)

fellendíti a cserkészmunkát. Átveszi a csapatparancsnokságot,(1956), megszervezi a Szülő Fenntartó Testületet. Megkezdődnek a rendszeres összejövetelek, helyettese Pétery Miklós cst., rajparancsnokok: Toppler György cst., Bakoss Tamás st., továbbá Potsubay Ádám, Schneider Gyula, Kalándy Imre öregcserkészek.

1956 körül feltehettük az ausztrál egyenruhára a HUNGÁRIA jelvényt.

1957-ben Apple Tree Bay-ben, 1958-ban Grose Valley-ben tart a csapat nagytábort Pétery Miklós cst. parancsnoksága alatt és az időközben bekapcsolódott dr. Jani István cst. és Rozsos Miklós öcs. segítségével.

1959-ben a csapat Menangle-ban táborozik. Ez az év több változást hoz. A csapat kilép az Ausztrál Cserkész Szövetségből. Az akkori District Commissioner, Mr Watson azt mondta: „You will not survive long.”

A Fenntartó Testület elnökségét Göllner Andrástól, Majsay Ottmár veszi át.

1959/60-ban volt az első központi jellegű tábor, mely vezetőképző tábor volt. Ezen lett kiképezve 6 leány, kik a Papp-Váry Elemérné lcscs. alapító tagjai voltak.

Az 1960/61-es jubileumi táboron először végeznek gyakorló táborparancsnoki szolgálatot az új vezetők. A táboron részt vesz a Perth-i magyar cserkészcsapat egy őrse, Tasnády Rudi bá cst. vezetésével.

Táboraink Cooma, Melbourne, (Warrandyte), Martinsville (Mártonfalva), segédtiszti tábor, Canberra (Akácvölgy), Perth, (Tóberek).

1966-ban Béla bá Amerikába telepedett át. Nemcsak parancsnokát, de otthonát is elvesztette a csapat. Ezután egy ideig a Newtown-i Magyar házban tartjuk összejöveteleinket. A csapatot Hevesi Nagy Tibor cscst. veszi át és vezeti 1979-ig.

A Magyar társadalom lelkes anyagi hozzájárulása lehetővé teszi 1968 elején a cserkészotthon építésének kezdetét Flemington-ban, a tanács által adott területen. 1969. július 5.-én Strathfield polgármestere ünnepélyesen megnyitotta a cserkészotthont.

Az otthonépítés évei alatt nagytáborainkat Sydney közelében tartottuk. Majd 1970-ben, Melbourne-ben, 1971-ben Brisbane-ban, 1972-ben a Colo folyó árvizes partján állnak sátraink.

1973-ban a 3. Ausztráliai Magyar Jamboreen, Penrithben (Hegyalján) látjuk vendégül a IV. Kerület Csapatait.

1973/74-ben a csapat 30-as létszámmal, 10 saját készítette kenukon, 500 mérföldet evez a Murray folyón.

Csapatunkból cserkészeink és vezetőik részvettek minden Ausztráliában rendezett Vezetőképző és Regös táboron.

1979-1985-ig Cserhalmi Ottó cst., majd 1985-1994-ig Cserhalmi Sándor cst. vezette a csapatot.

1977/78-ban ismét kenuztunk, most a Darling folyót hódítottuk meg.

1979/80–ban, 25 cserkésszel végig kerékpároztuk a csodaszép Tasmániát.

1994-2000-ig Hevesi Nagy Péter cst. vezette a csapatot, ki aztán átadta a stafétabotot 2000-2004-ig Korompay Mihálynak.

Kantek András 2004-ben vette át a csapatot, és 2007-ben átadta a vezetést Gerecs István st.-nek.

60 éve, hogy elindult csapatunk Bajorországból hogy itt Ausztráliában az ígéret földjén alapozza meg a magyar cserkészet jövőjét. Neveljük ifjúságunkat már a harmadik generáción át az emberebb ember és a magyarabb magyar cserkész eszmetanítás szerint.

Különböző forrásokból összeálította:

Hevesi-Bod Katica, Hevesi Nagy Adrienn és Hevesi Nagy Péter

Források: Bernhardt Béla, Pétery Miklós, Goór György, korábbi emlékfüzetek